Imádom Budapestet, annak sok arcát, a külünfajta élményt, amivel nap mint nap találkozhatunk, részesei lehetünk. Itt születtem, s itt élek jó néhény évtizede, kisebb, nagyobb megszakításokkal. Sokfelé megfordultam és éltem, de mindig ide tértem haza. Saját tapasztalatomat idézve, egyedül talán New York pezsgése múlta felül az itthonit.
Már régóta terveztem, hogy blogot írok e témában és most el is kezdem. Annél is inkább, mert mostanában egy időre hiányzott a budapesti kultúrtér, a fesztiválok kötetlen hangulata, a nyüzsgés, a színházak, mozik, múzeumok sokszínű kínálata, az általuk nyújtott élmények.
Sok minden kárpótolt a kimaradt kultúrális programokért távollétem alatt. Kirándulások a természetbe, találkozás a tengeren túl élő családdal, a téli nyár. Feltöltődtem napfénnyel, az óceán kékjével, a lágy tengeri fuvallatokkal, a bíborvörös naplementék látványával, a könnyű sétákkal kalifornia tengerparti ösvényein, az óceán megtörő hullámaival a parti köveken, s a tenger morajlásával, amit képes voltam akár órákig is elhallgatni.
Immár több koncert, színház és kiállítás élménye van mögöttem mióta hazatértem. Bejegyzéseim kostolót kínálnak fővárosunk gazdag kultúr programjából, megelevenítve egy pillanatra a pesti pezsegés sajátos világát…
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
